A 13. csillagjegy
Évente legalább egyszer felbukkan egy cikk, aminek hatására még mindig a fejem tetejére tud szaladni a szemöldököm. 🙂
A titokzatos 13. csillagjegy, ami mindent megváltoztat.
Szokták ezt kötni a NASA felfedezéséhez, Neil deGrasse Tysonhoz, egy Cosmopolitan íráshoz, de mind ugyanarról a kamu tőről fakad.
Először is a NASA nem foglalkozik asztrológiával, számukra ez nem tudomány. A NASA űrkutatással foglalkozik, és így semmi közük sincs a csillagjegyekhez.
Ugyanígy Neil deGrasse Tyson is a tudományosság világát képviseli és én személy szerint nagyon bírom a Cosmos című sorozatát, de tudom, hogy az asztrológiától távol tartja magát.
A Cosmopolitan pedig ugyanazokat a sületlenségeket jelenteti meg az asztrológiáról, mint ahogy az összes magazin.
De azért értelmezzük egy kicsit a témát.
Két dolog van összevegyítve, amelyek valójában külön fogalmak más-más jelentéssel.
Csillagkép ≠ csillagjegy.
A csillagképek az égen képzeletbeli vonalakkal összeköthető csillagok halmaza. A Göncölszekeret biztosan mindenki ismeri. Ő például egy csillagkép, de nem része a zodiákus 12 csillagjegyének.
A csillagjegy pedig a Nap éves járásának egy szakasza, ha a Földről nézzük. Egy csillagjegy nagyjából egy hónapnyi idővel egyenértékű. 12 van belőlük, így összeadva egy évet töltenek ki.
A 12 csillagjegy tehát lemodellezi azt a 12 állomást (12 hónapot), amit a Nap az éves útja során bejár.
Ezek a jegyek valamikor még valóban egybe estek az azonos nevű csillagképekkel, de a Föld tengelyének mozgása következtében az a pont, ahol a Nap a Kosba lép, folyamatosan mozog.
Így a Kos csillagkép látszólag elkezdett hátrafelé vándorolni és pár ezer év után ott tartunk, hogy az asztrológiai év kezdetén, a tavaszi nap-éj egyenlőségnél, a Nap mögött a Vízöntő csillagképet találjuk. Ehhez kötődik a Vízöntő kor jelenség.
A Földről nézve nagyon lassan, de a csillagképek folyamatosan mozognak a Föld precessziós mozgása miatt. Viszont az asztrológiai programokat és a számítási módszereket még a mai fejlett technikával sem módosították. A Nyugati asztrológiában megmaradt az a nézet, miszerint a Nap éves járásához igazodunk, függetlenül attól, hogy a jegyek mögött éppen milyen csillagképek vannak.
Az elemzések így is működnek. Hogy lehet ez?
Amikor megalkották az asztrológia módszerét, akkor valójában a létezés törvényszerűségeit akarták lefordíthatóvá tenni és ehhez olyan rendszert kerestek, ami az ember által nem befolyásolható, azaz nem lehet manipulálni például egy király kényére-kedvére.
Erre kiváló volt anno a Nap és a Hold ciklikus mozgása, majd őket kiegészítette az idők folyamán a többi felfedezett bolygó. Az emberek életében bekövetkező jelenségeket az égitestek mozgásával hasonlították össze és rengeteg megfigyelésen keresztül hozzávetőlegesen kiszámolhatóvá vált a jelenségek ismétlődése.
Mivel fő megfigyelési szempont volt a Nap éves járása és annak csillagképektől független 12 szakasza, ezért ez nagyon erősen beépült a köztudatba. Amit sokszor ismétlünk, az rutinná válik. Olyan ez, mint amikor egy szokás kialakításánál új idegpályák létesülnek az agyban és onnantól kezdve a szokás magától működik.
Tehát mindegy, hogy a csillagképek miként mozognak a háttérben, mivel a kollektív tudattalanban már kialakult az az idegsejt hálózat a több ezer éves megfigyelések alapján, ami így is, úgy is működővé teszi a rendszert és a Nap járásához kötődik a 12 csillagjegyben.
A fenti képen a legbelső kör a tropikus zodiákus, amit a nyugati asztrológia használ. A középső kör a sziderikus zodiákus, ami védikus asztrológia alapja. A védikus asztrológia művelői a jegyeket egyenlő elosztásban a csillagképekhez rögzítik, így náluk a Kos csillagjegy mögött részben a Kos csillagkép van. A külső kör pedig az egyenlőtlen csillagképek köre, ez az asztrozófia területe.
Mint látható, elég jelentős eltérések vannak a rendszerekben, de most nem megyünk bele ennek részleteibe, maradunk a címbeli téma értelmezésénél.
Az asztrológia nem a fizikai törvényszerűségekkel foglalkozik, hanem analógiákban gondolkodik. A bolygók, csillagjegyek, fényszögek, házak jelentéstartalmakkal bírnak. A Jung által megfogalmazott archetípusokat modellezik, amelyek mindenkor, mindenki számára hozzáférhetőek és nem fog változni a jelentésük.
A férfi, a nő, a gyerek, a szülés, az otthon, a siker archetípusai mindig ugyanazt fogják jelenteni, akármilyen kort is élünk, és mind ott van a kollektív tudattalanban. A március 21. mindig a Kos csillagjegybe fog esni és az ehhez tartozó archetípusok pont úgy töltődnek le a tudatunkba, mint a Mátrixban a pilótaprogram.
Azok a papok és magas tudatszintű emberek, akik ezt a rendszert lefordíthatóvá tették a képletek elemzésének segítségével, abból indultak ki, hogy a létezésben egység van. Az ebből kiszakadt embereknek pedig valamiképp vissza kell találniuk a saját középpontjukba. A középponti állapot felér azzal, mintha egy kör közepén állnánk és tőlünk minden ugyanakkora távolságban helyezkedne el, de mi nem mozdulunk semelyik felé. Az asztrológiában használt számok és felosztások ezen alapulnak.
A legfontosabb ezek a közül a 4 elem szerinti felosztás (tűz, föld, levegő, víz), amely mindegyikéhez tartozik 3-3 csillagjegy. Ez pont 12-t tesz ki és így minden elem ugyanolyan arányban veszi ki a részét a teremtett világból, tehát egyenlőség van, ami a lét természetes állapota.
13 csillagjegy már nem tudná jól lemodellezni az egységet, mivel valahol mindig többlet lenne az elemek felosztásában.
A jegyeknek több más csoportosítása is létezik, és mind az egységesség, arányosság és egyenlőség elvére alapul.
Vegyük még ide a dualitást. Yin-yang, Hold-Nap, éjszaka-nappal. A teremtett világ a két ellentétes erő egymásra hatására épül és akkor van egység, ha a két erő egyensúlyban van. Ez feltételezi azt, hogy a két erőn belüli kisebb erők is egyensúlyban vannak. A horoszkópban lévő csillagjegy párok ezt a kettősséget modellezik.
Például a Skorpió és a Bika jegyek pontosan szemben vannak egymással, ami azt jelenti, hogy nagyon eltérő minőségeket tartalmaznak, de az egyén, aki ezen jegyek valamelyikének hatása alatt áll, mégis akkor lehet harmóniában, ha mindkét jegy jellegeit egyaránt integrálta, kvázi beállt a két jegy mértani középpontjába.
13 jegy esetén ez is bukik, ugyanis egy jegynek nem lesz szemben lévő párja.
Emellett a 13-as számot nem lehet úgy felosztani, hogy egységes részeket kapjunk belőle. A Nap látszólagos mozgása mindenképp teljes kört ír le, azaz 360 fokot, és a 12 jegy 30-30 fokot képvisel ebben a körben.
Ha a 360-at 13-mal osztom el, akkor egy végtelen tizedes törtet kapok (egy jegy 27,69230769… fok lenne), tehát ebből sincs harmonikus egység.
Szóval nincs és nem is lesz 13 csillagjegy a nyugati asztrológiában.
Attól, hogy ilyen cikkek megjelennek, senkinek sem változik a Nap jegye, sem az Aszcendense és nem kell újra elemzésre rohanni az asztrológusokhoz. 🙂
