Az asztrológiai elemzés két nagyon fontos pontja
Egy születési képlet elemzésének négy kifejezetten fontos pontja van.
Az aszcendens, az aszcendens uralkodó égitestje, a Nap és a Hold.
Ezek közül a Napot és a Holdat nézzük meg most alaposabban, egy kicsit rendbe téve azt a fogalmi zavart, ami több asztrológiai ágazat vegyüléséből ered.
Kezdjük onnan, hogy amikor egy elemzés alatt azt a részt tárgyaljuk, hogy az egyén milyen női és férfi mintákat hordoz magában, akkor elkerülhetetlenül bevonódnak a szülők is. Mivel mindannyian velük találkoztunk először, ezért ők mutatják a bennünk lévő két minőséget legérzékletesebben.
Elvileg a születési képletben a Nap állása ad információt az apáról, a Hold állása pedig az anyáról. Ez a megfogalmazás így nem pontos és nem helyes.
Ha például testvérek képletét vizsgáljuk, rögtön szembetűnik, hogy a két vagy több horoszkópban teljesen eltérő pozícióban állhat ez a két égitest. Felmerül a kérdés, hogy ha a Nap az apát, a Hold az anyát jelképezi, akkor nem kéne a pozícióknak egyezniük?
Nem.
A tradicionális megfogalmazás azért nem állja meg a helyét, mert konkrét szereplőket tesz be az egyén képletébe, mintha azok egyfajta bábok lennének és úgy viselkednének, ahogy azt az egyén horoszkópja mutatja. Így egyfajta mágikus fontosságot ad a képlet tulajdonosának, mintha a körülötte lévő és történő dolgok kizárólag tőle függnének és csak hozzá kapcsolódnának.
De az apának és anyának is van egy saját horoszkópja.
Ők azt élik, azt fejlesztik és nagyon könnyen elképzelhető olyan eset, hogy az egyén képlete mást mutat a női és férfi oldalon, mint amit az egyik vagy másik szülő megél.
Akkor hogy is van ez?
A megoldás az, hogy belülről kell kiindulnunk és mindenkit önálló egyénként kezelnünk.
Pszichológiai szemlélettel nézve úgy fogalmazhatnánk át a Nap és Hold értelmezését, hogy egyikük mutatja a bennünk élő férfiképet, másikuk pedig a nőképet.
Nézzük mit is jelent mindez.
A bennünk élő nőkép az összes női oldallal kapcsolatos információt tartalmazza, ami számunkra valamiért fontos az életben, a férfi oldal pedig ugyanígy a másik térfélen.
Két nézőpontból indulhatunk ki, hogy ezt jobban megértsük.
Az egyik arra épül, hogy öröklésen keresztül, az előző generációktól kapjuk az információt. Arra alapozva, hogy az anyánknak és az apánknak is volt anyja, elmondható, hogy nem egyetlen forrásból áll össze a női oldalunk. Benne van a nagymamák, dédmamák, ükmamák … hitrendszere, egyre csökkenő mértékben. Ugyanez igaz a férfi oldalra is a férfi felmenők kapcsán. Így születéstől kezdve olyan nő – és férfiképpel rendelkezünk, amelyhez valamilyen fokú tükröződést fog mutatni anyánk és apánk.
A másik nézőpont, a reinkarnációra épül. Itt abból indulhatunk ki, hogy voltak előző életeink, ahol már mindkét nem szerepében éltünk ki tudja hányszor. Minden egyes életből leszűrtünk tapasztalatokat mindkét nemre vonatkozóan és ezek a halmazok kísérnek minket tovább a jelen életünkbe. Ezek alapján kerülünk bizonyos szülőkhöz, hogy ők majd tükröt mutassanak a saját belső nő – és férfiképünknek.
Mindegy melyik verziót érezzük szimpatikusabbnak, mindenképpen közös vonás bennük, hogy saját magunkat kell kiinduló pontnak tekinteni. Tehát bennünk van az az információ, amit a szülők képesek megmutatni vagy eljátszani nekünk. Viszont figyelembe kell vennünk, hogy ők ketten is rendelkeznek saját nő – és férfiképpel, szóval nem színházi szereplők, akik a sors által arra lettek felbérelve, hogy eljátsszanak nekünk valamit. 🙂 Ők is küzdenek a saját árnyékos oldalukkal, a saját női és férfi hozományuk szerint. Ugyanúgy mi is tükröt tudunk nekik mutatni a saját belső világukról, mint ahogy ők nekünk.
Sokkal érthetőbb tehát a Napot és a Holdat úgy fordítani, hogy ők a mi férfi- és nőképeink, és az ezekben lévő információkból válogatva biztosan lesz sok közös vonás a szüleink férfi- és nőképével.
Mondhatni ők lesznek a legjobb vetítőfelületek ahhoz, hogy a belsőnk életre keljen a szemünk láttára, de ne ijedjünk meg!
Soha nincs teljes azonosság!
Ezt erősíti meg a pszichológiában a szelektív azonosulásnak hívott jelenség, amellyel kapcsolatban. Birtalan Balázs pszichológus blogjáról vettem át a következő szakaszt:
„Szelektív azonosulás – A gyerek követi a szüleitől (és nem először tesszük hozzá: más tekintélyszemélyektől) látott mintát. De nemcsak a viselkedést, hanem a viselkedés mögötti érzelmeket és kogníciókat is átveszi: azonosul a mintaadó felnőttel. A „szelektív” jelzőre azért van szükség, mert az azonosulás soha nem teljes: a gyerek soha nem válik a szülő második, változatlan kiadásává. Bizonyos dolgokat átvesz tőle, másokat nem – szemben alkalmasint a testvérével, aki ugyanabban a környezetben egész más mintákat tesz magáévá. (Már csak ez az evidens tény is bizonyítja, hogy micsoda fatális félreértése az egész sorskönyv-elméletnek az a gondolat, miszerint „a gyerek sorskönyvét mi írjuk”.)”
A fentiek alapján egész könnyen leszűrhető, hogy amit a szüleinkből érzékelünk, az a mi saját verziónk róluk.
A testvérünk, a nagyi, a szomszéd mind másként fogják őket látni, a hozott vagy örökölt információk szerint.
Hogy még jobban megértsük a témát, folytassuk azzal, hogy a pszichológiai asztrológia szerint egy hajlamcsomaggal születünk meg, amelyet nagyon pontosan ki lehet olvasni a születési képletből és ezek a hajlamok egy komplett hitrendszerré állnak össze. Ez a csomag elképzelhető egy szemüvegként is, aminek a lencséjén keresztül látjuk a külvilágot.
Ezeken a lencséken át látjuk az apánkat és az anyánkat is. Tehát nincs objektív valóság, nincs olyan, hogy az apa ilyen, az anya pedig olyan.
Ha már tudunk erről a szubjektív lencséről, az egy bombasztikus átfordulást hozhat az életünkbe. Ugyanis ebből a szempontból megérthető, hogy nem egy merev, végzetszerű rendszerben élünk, leosztott szerepekkel, hanem egy változó és fejlődő komplexumban.
Ahhoz pedig, hogy valóban fejlődjön a rendszerünk, érdemes tisztában lenni az alapokkal, hogy tudjuk, min kellene változtatni.
Ilyenkor szokott jól jönni egy születési képlet elemzés, amiből rájöhetünk, hogy azért vannak sorozatosan pénzügyi, munkahelyi, párkapcsolati problémáink, mert a bennünk lévő nőkép és férfikép feldolgozatlanságai a háttérből hatnak a működésünkre.
Például lehetünk mi a legjobb szándékkal, a legkitartóbb teljesítménnyel, de ha van bennünk egy eldugott és bivalyerős szegénységtudat a nagyitól, akkor az az életünk végéig akadályozó tényező lesz.
Nem kell azonban kötelezően ismételni az előző generációk minden egyes döntését. A hajlamok és a hitrendszerek megváltoztathatók.
Hogy miként lehet ezt hatékonyan elvégezni arról bővebben itt olvashatsz.
