Úton a szabadság felé
Merre tart a világ? Egyre komplexebb a működése, ezt tudjuk. De mintha egyre forróbbá és kiszámíthatatlanabbá válna. Egyszerre zajlik több olyan folyamat, amiből egy is sok. De miért van ez így? Mi lesz ennek a vége?
Ezt a kérdéskört járom most körbe asztrológiai és lélektani szempontból, kiemelve a Neptunusz Kosba lépését, mely budapesti idő szerint 2026.01.26-án 18:35-kor következett be.
Nézzük meg először is, hogy mit jelképez a Neptunusz archetípus.
A saját asztrológiai felfogásomban az égitesteket én-részekként kezelem, de külön kategóriába rakom a transzperszonális bolygókat. Az Uránusz, Neptunusz, Plútó túl van a személyiség keretein, (a személyes tartomány határa a Szaturnusz), ezért én nem az egyéni, hanem a kollektív mező részeként tartom számon őket.
A transzperszonális égitestek közül a Neptunusz a feloldás képviselője.
Ha az egyéni horoszkópban jelentős fényszöget alakít ki fontos tényezőkkel (Aszcendens, AC uralkodó, Nap vagy Hold), akkor a képlet tulajdonosa nagy valószínűséggel lazább énhatárokkal rendelkezik, ami pro és kontra értelmezhető.
A konstruktív oldalról nézve ez a vonás könnyebb betekintést enged a művészi, elvont, spirituális, irracionális dimenzióba, ami az egyént megerősíti abban, hogy:
„Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.” – Hamlet, William Shakespeare
A destruktív oldalról nézve a laza énhatárok megküzdési gondokkal, függőségi hajlamokkal, elveszettséggel és emocionális túlterheltséggel szoktak kapcsolatban állni.
Ha a lámpák megakadályozzák, hogy az ember lássa a mennyboltot, akkor csak egy kis varázslat kell, és a valóság máris a szükségletekhez alkalmazkodik. – Requiem egy álomért
A feloldás archetípusának tehát legalább két nézete van.
Most a témánkhoz közelítve nézzük meg, hogy mundán asztrológiai szempontból mi az, ami a feloldással analóg?
Csoportos szempontból fel tudunk oldódni egy ideológiában, egy politikai irányzatban, egy divatirányzatban, a szórakoztatóipar trendjeiben, az aktuális kultúrában, egy vallásban, egy spirituális körben.
Ezek lesznek a Neptunusz kulcsszavai, amelyeket átszínez a bekövetkezett jegyváltás.
A Kos jegyet leggyakrabban a szikrával, az agresszióval, a harccal és a háborúskodással társítják, mely fogalmakat valóban tartalmazza, de mindez nem öncélú. Ezen fogalmak akkor öltenek testet, amikor a Kos elsődleges késztetései – a kezdés vagy újrakezdés – ellenállásba ütköznek.
Az ellenállás kapcsán érdemes belegondolni, hogy a szikra sem csak úgy magától keletkezik. Két felületet összedörzsölsz, amiből hő jön létre és arra alkalmas anyagok esetében szikra is kipattan, mint például a magnéziumos tűzgyújtónál.
Az ellenállás kivehetetlen része az életünknek, mivel emberi sajátosság a szokások kialakítása, a rutinszerű működés. Az emberi elme mindig optimális energiaháztartásra törekszik, aminek része az automatizálás és a leegyszerűsítés. Ugyanúgy csináljuk ezt egyéni, mint tömeges szinten.
Tehát, amikor az ideológiák, a kultúra, a politikai irányzatok képviselője az újraindítás jegyébe lép, elkerülhetetlenné válik a szikrázás e fogalmak földi megfelelőiben, mivel az aktuális irányzatokhoz már több évtizede hozzászoktunk.
Az teljesen jól látható a hírekből, hogy a demokrácia eddigi felfogása (az USA, mint demokrácia-exportőr válsága), az egyenjogúság eddigi megértése (a migráns kérdés), a szólásszabadság eddigi működtetése (gyűlöletbeszéd, karaktergyilkosságok felszaporodása a közösségi médiában) jó nagy szikrákat hány.
Egészen valószínű, hogy eme új kör során a demokrácia, az alapvető emberi jogok, a vallások, az ideológiák, a spiritualitás terén új felfogást alkotunk, mert már teljesen jól látszik, hogy a felsoroltakban mi az, ami működik és mi nem.
Természetesen nem csak a Neptunusz jegyváltásához köthető mindez, hiszen ahogy a bevezetőben említettem, egyszerre zajlik több olyan folyamat, amiből egy is sok. Nemrég a Plútó belépett a Vízöntőbe, az Uránusz pedig ebben az évben átlép az Ikrekbe, amely által ők ketten trigonba kerülnek egymással. Így minden transzperszonális, világnézet-alakító archetípus új arcát mutatja az elkövetkező időszakban.
Ráadásul a Neptunusz sem önmagában, hanem a Szaturnusszal együttállásban lép át a Kosba. A Szaturnusz-Neptunusz együttállást generáció- és rendszerváltó konstellációnak szokták hívni. Mindez magyarázza a fenti világban, hogy miért érezzük magunkat ennyire satuba fogva a földi világban. Valóban korszakváltásban vagyunk, amihez újra kell gondolnunk az alapvető fogalmakat, amelyekre az eddigi világképünk épült.
Történelmi háttér
Bányásszunk egy kicsit a múltban. A 2026 előtti három időszakot vizsgáltam meg alaposabban a nyugati világ történelmében, amikor a Neptunusz a Kosba lépett.
Vajon van-e olyan mintázat, amit fel lehet ismerni minden konstellációnál?
1. Menjünk vissza először 1533-ba. A Neptunusz Kosba lépésével az addigi politikai, ideológiai berendezkedés alaposan megváltozott Európában. A reformáció Luther Mártonnak köszönhetően teljes gőzzel robog 1517 óta és ezt a hullámot lovagolta meg VIII. Henrik, aki pont 1533-ban megtámadta a pápai államot és megalapította az anglikán egyházat. Korábban a pápának több politikai és katonai hatalma volt Európa-szerte, mint a legtöbb uralkodónak, emellett a római katolikus vallási irányzat egyeduralkodónak és szinte kizárólagosnak számított. Ezúttal mindkét tényező megdőlt.
Ezen kívül ebben az időszakban erősödik meg jelentősen Európa-szerte a humanizmus, mely szerint az ember maga határozhatja meg a sorsát, nem kell vallási tételeket alapul venni. Valamint a Bibliát, ami eddig csak latinul volt elérhető, lefordították több nyelvre, mely által szélesebb tömegek számára vált elérhetővé a szabad vallási értelmezés.
Magyarországot nézve 1533-ban kötik meg az isztambuli békét, mely rendezi a mohácsi csata után több részre szakadt ország uralmi viszonyait. Megkezdődik a Habsburg-ház majdnem 400 éves uralkodása hazánkban, mely magától értetődően új ideológiai irányzatokat léptet életbe.
2. Következő állomásunk 1697, amikor ismét egy kiterjedt politikai és ideológiai változás bontakozik ki a nyugati világban. Egyrészt a spanyol örökösödési háború véget vet a Habsburg hegemóniának az európai kontinensen. Másrészt a britek és az ő protestáns vallási, ideológiai nézeteik veszik át az első helyet a nyugati kultúra alakítása terén.
Magyarországon a török uralom véget ér és bár egyesül az ország három része, de továbbra is egy nagyobb birodalomba betagozódva. Az ideológiai átalakítást ezentúl Erdély és az ország eddig török kézen lévő középső része is megkapja.
3. Harmadikként nézzük meg az 1861-ben indult folyamatot. Pontosan aznap robban ki az amerikai polgárháború, amikor a Neptunusz belép a Kosba. (Gondolom ezért nézi lélegzetvisszafojtva néhány általam követett amerikai asztrológus a jelenlegi időszakot.) A polgárháború azért tört ki, mert szükség lett volna egy nyitottabb, egyenlőbb, demokratikusabb működésre, mivel senki sem alkalmazott pénzért egy dolgozót, ha ingyen dolgoztathatott rabszolgákkal. A déli, arisztokratikus beállítású államoknak viszont nem állt érdekében a változás.
Oroszországban ugyanebben az évben 23 millió jobbágyot szabadítanak fel vallási együttérzés alapon, elkezdve az arisztokrácia monopol helyzetének felszámolását. Ebben az időszakban világszerte eltörölték a rabszolgaságot, új vallások és keresztény felekezetek jöttek létre.
Magyarországot tekintve ebben a 14 éves Kos Neptunusz időszakban az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés a legfontosabb mérföldkő, mely alapvetően átalakította a magyar gondolkodást a birodalomban. Az 1866-os porosz vereségeket követően Bécs tárgyalásokat folytatott a magyar vezetőkkel, létrehozva a kettős monarchiát, amelyben Magyarország félautonómiát kapott, azaz szabadabb joggyakorlás vált lehetővé.
Mi a közös vonás?
Ha közös pontokat akarunk találni e három történelmi időszakban, akkor nem feltétlenül abból érdemes kiindulni, hogy mindhárom szakaszban ott a háború. Ha átnézzük, nem csak a nyugati -, hanem az egész világ szinte bármely időszakát, bőven találhatunk háborúkat, és teljesen mindegy, hogy melyik égitest éppen hol állt az égen.
A Neptunusz megértése kapcsán inkább az ideológiai változások lesznek fontosak, mivel ő azokat a kollektív áramlatokat képviseli, melyben fel tud oldódni rengeteg egyén egyszerre.
1533-tól a római katolikus hegemónia törik meg, mely addig önállóan formálta az európai közgondolkodást és elkezd erősödni a protestáns mozgalom.
1697-től a protestáns kereszténység megelőzi a római kereszténységet, mellette erősödik a humanizmus, a tudományos gondolkodás, egyre jobban leválva a vallási magyarázatokról.
1861-től világszerte elindulnak rabszolga- és jobbágyfelszabadítási folyamatok. A klasszikus arisztokratikus berendezkedés a végéhez közeledik.
Mindennek fényében 2026-tól kezdődően is várhatunk nagyon jelentős ideológiai fordulatokat, és ahogy a fentebbi példákból látható, eddig mindhárom esetben sikerült a növekvő szabadság felé terelni a folyamatot a nyugati kultúrkörben.
1533-ra a korrupt római katolikus berendezkedés szinte hívta magához a reformációt. Később a protestáns ideológia erősödése megszilárdította a szabadabb gondolkodást, felerősödött a valláson kívüli okfejtés. Mindennek következtében egy ciklussal később elindulhattak a rabszolgafelszabadítási mozgalmak és az autokrácia felszámolása.
Mi várható?
Ha ezt a folyamatot visszük tovább még egy ciklussal, akkor nem meglepő, hogy 2026-ban is itt egy teljesen hasonló válság, amiben az autokrácia csap össze a felszabadulással az ideológiák terén.
Fel kell tennünk tehát a kérdést, hogy jelenleg miféle korrupció, elnyomás hívja magához a felszabadítást a szűkebb és tágabb környezetünkben? A válaszban ott lesz a Kos Neptunusz üzenete egyéni és kollektív értelemben is.
Itthon szerintem ezt nagyon jól látjuk, hiszen a független sajtó már ízekre szedte az aktuális kormányzat sötét oldalát, a kiépült oligarchiát, a kontraszelekcióra épülő bólogató-rendszert.
Jól látható e berendezkedés előrehaladott verziója Oroszországban, ahol a bólogató-rendszer által torzított információk alapján indult meg a támadás Ukrajna ellen és mivel ebből már nem lehet arcvesztés nélkül kijönni, ezért a folyamat addig megy, míg szét nem törik a rendszer…ahogy itthon is.
Ugyanúgy jól látható az USA-ban az elnök gyengülő pozíciója. Ott is kiemeltek maguk közül egy autokratát, aki ellen fel lehet lázadni. Ráadásul az USA-nak jelenleg Uránusz visszatérése is van. Ez az ország ilyenkor mindig hatalmasat fejlődik, de eddigi történelme során sosem visszafelé. A függetlenségi háború, a polgárháború és a 2. világháborús részvétele mind egybeesett egy-egy Uránusz visszatéréssel és bár az összes esemény rengeteg áldozatot követelt, viszont mindegyik után megerősödve és szabadabban működhetett.
Európában is felerősödtek a Fideszhez hasonló pártok, de ezek a közösségek nem az újítást hozzák magukkal, hanem a hergelést, a félelemkeltést és az együttérzés elnyomását. Szerintük nem az a megoldás, hogy átgondoljuk az egyenjogúság, a szólásszabadság, a demokrácia eddigi alkalmazásait, és fejlesztünk rajtuk, hanem eltöröljük őket a fenébe és visszalépünk az uralkodók, a császárok irányába.
Kötve hiszem, hogy ez lenne a megoldás.
Az erősödő nacionalizmusból, autokráciából már tudjuk mi lesz. Erről szólt az első és második világháború. Még ha nem is esünk egymás torkának úgy, mint anno; még ha ezúttal „csak” kereskedelmi -, vámháborúkat folytatunk, abban is ugyanaz a végeredmény: mindenki veszít.
A szélsőjobbos pártok felerősödése az emberek növekvő bizonytalanságára reagáló tényezők. A covid óta rohamosan nő a kilátástalanság az egész világon, így természetes módon fogódzókat keresünk az életterünkben. Az erős emberek, a tekintélyek, a nagyhangú vezetők erre a keresésre reagálva erősödnek meg, majd betonozzák be magukat a hatalomba azzal, hogy nem megoldják, hanem fenntartják a bizonytalanságot különböző rémületkeltő narratívákkal.
Mi lehet a megoldás?
A harcot belül kell rendezni. Minden nemzet a saját néplelkében kell, hogy elrendezze azt a kitüremkedést, ami Fidesz-ként, Vox-ként, Afd-ként harsogja a hátraarcot és a félelmeket.
Lehet, hogy ezek a pártok lesznek ezúttal a sors bábjai, mint ahogy a korábbi ciklusok során is kellett ellenerő ahhoz, hogy a szabadságot még magasabb szinten ki tudja vívni az emberiség.
A korábbi ciklusokban a korrupt pápai állam, a lezüllött római katolikusság és az arisztokrácia vette fel az ellenerő szerepét. Kísértetiesen hasonló módon ezúttal is megkaptuk a kereszténynek mondott, konzervatív, autokrata erők halmazát.
Ahogy korábban, az ellenerőknek most sincs sok köze a valódi keresztény értékekhez. Valószínűleg még a tízparancsolatot sem ismerik, hiszen azt a tőmondatot sem értik, hogy „Ne lopj”. Ezek az erők merevek, tekintélyelvűek, dogmatikusak, tehát nem igazán lehet velük józanul, racionálisan rendeződni. A harcból, az erőből értenek, így nagyon valószínű, hogy lesz velük ütközés.
Ennek módja a kérdéses államonként.
Vajon politikai színtéren? Vagy gazdasági színtéren? Esetleg elmennek addig, hogy az utcákra viszik a megfélemlített, felhergelt embereket? Vagy megtámadnak egy másik államot?
Nálunk ez elég hamar ki fog derülni, mivel nyakunkon a választás. Én bízom abban, hogy erőszakmentesen fog lezajlani, de nem zárom ki az összetűzéseket, mivel egy merev, tekintélyelvű rendszer a végsőkig kitart a saját idiotizmusa mellett.
Azonban nem valószínű, hogy ezt a kitartást honorálni fogja a sors, mivel a Szaturnusz-Neptunusz együttállás – mint korábban is említettem – magában hordozza a generáció- és rendszerváltás energiáját. Magyarán, lejárt az ideje az aktuális rendszernek és vagy harccal vagy anélkül, de menniük kell.
Összegezve
A Neptunusz 2026. január 26-i belépése a Kosba egy 164 éves ciklust indít el, amely tetemes átalakítást jelez az emberiség legfőbb ideológiáival kapcsolatban. A történelem azt mutatja, hogy ez a cikluskezdet egybeesik olyan felfordulásokkal, amelyekben a felszabadító mozgalmak és a nacionalizmus/autokrácia csap össze egymással.
Az eredmény nincs előre meghatározva, de ahogy láthattuk, vannak trendek. A jelenlegi kimenetel attól függ, hogy milyen kollektív tudatossági szinttel, józansággal és cselekvőképességgel járulunk hozzá ehhez a változáshoz.
Elő kell segíteni az integrált tudatosság megjelenését olyan egyének és mozgalmak képében, melyek képesek újragondolni a világnézetünk legfőbb fogalmait úgy, mint egyenjogúság, szólásszabadság, demokrácia. Ezek nem zsákutcák, hanem átértelmezendő rendezőelvek, melyek biztosítják azt, hogy ne az ököl és a bántalmazás útja legyen mérvadó az életünkben.
Magyarország szempontjából is bátor cselekvésre lesz szükség. El kell utasítani az áldozatszerepet, a szocializmusból eredő betört, megúszásra játszó viselkedést és az ezekből származó nacionalizmust. Fel kell vállalni, hogy már több, mint 1000 éve eljöttünk keletről és megvetettük a lábunkat Európában. Itt vagyunk és itt is maradunk. Ez a cikluskezdet egy újabb kiegyezést jelenthet számunkra, de lényeges különbség, hogy ezúttal nem egy birodalomba rendeződünk vissza, hanem a szövetségi rendszereinkbe, az Európai Unióba és a NATO-ba, amelyek szintén úja alapokra fogják helyezni működésüket velünk vagy nélkülünk.
Hamarosan erről fogunk dönteni.
