Egyedül nem megy?
Lehetséges egyedül fejlődni az önismeretben, vagy mindenképp kell segítség?
Több cikkben is említettem már, hogy mekkora jelentősége van a belsőnk rendbe tevésének ahhoz, hogy egy minőségibb, önazonosabb és szabadabb életet élhessünk.
De mi van, ha:
- Nincs elérhető távolságban segítő.
- Nincs rá idő, mert a gyerekkel kell foglalkozni.
- Nincs rá pénz.
- Azt sem tudod, hogyan fogj hozzá.
- Nem tudod kiválasztani melyik módszerben mélyülj el.
Az teljesen biztos, hogy nem lehet saját magunkat a hajunknál fogva kihúzni a mocsárból, de így sincs veszve semmi.
Aki már belekezdett önmaga feltárásába, nagyon jól tudja, hogy ez nem egy logikus döntés volt. Inkább lehet ezt kötni egy krízishez, erős fordulóponthoz, kiüresedéshez, vagy hatalmas feszültséghez, aminek kapcsán kicsúszik belőlünk a következő mondat: Elegem van!
Tehát leggyakrabban a nyomás hatására indulunk el a nulláról, dühöngve és szomorkodva azon, hogy már nem működnek a megszokott dolgaink. A kezdeti bizalmatlanság és félelem arra int minket, hogy inkább magunk keressünk megoldásokat, tehát jöhet a Google, jöhetnek a cikkek, könyvek, videók és a saját tempónkban tágítjuk a tudásunkat.
Fontos, hogy ez még nem önismeret, ez informálódás, de nélkülözhetetlen része a folyamatnak.
Ezután a következő lépcsőfok lehet az, hogy elkezdjük személyesebbé tenni az írásokban, videókban lévő általános tudást, azaz elkezdjük önmagunkat sokkal komolyabban megfigyelni.
Nálam ez úgy történt, hogy amikor már sokadjára mentem a saját magam agyára, elkezdtem feltérképezni a működésemet és próbáltam összekötni a múltbeli szálakat. Ismétlődő eseményeket és reakciókat akartam keresni azzal a céllal, hogy megfejtsem, van-e valamiféle minta, ami szerint berendeződöm.
A gond az volt, hogy egyáltalán nem jutottak eszembe dolgok vagy nem jól emlékeztem a történésekre, úgyhogy erről a projektről egy idő után le kellett tennem. Mint pár évvel később világossá vált számomra, van bennünk egy olyan mechanizmus, ami a múltbeli emlékeket a saját hiedelmeinkhez alakítja és egy idő után másként emlékszünk vissza rájuk, mint ahogy azok valójában történtek.
Szóval inkább arra koncentráltam, hogy ami épp aktuálisan történt, azt lejegyeztem. Gyűlt szépen az anyag és időnként átolvastam, hogy vajon találok-e benne ismétlődő mintázatokat.
Szinte csak azt találtam. Félelmetes volt rálátni arra, hogy mennyire zsinóron működöm.
Arról még fogalmam sem volt, hogy miként tudnám ezeket a mintákat megszakítani és így csak egy halom ismétlődő szenvedést láttam magam előtt, ami valljuk be elég elkeserítő tud lenni.
Ezután jön a következő lépcsőfok.
Nem elég az, hogy figyeljük magunkat, leírjuk a történéseket, majd ismétlődéseket keresünk, hanem bele is kell nyúlni a dolgok mélyébe. A racionális gondolkodásunk számára, ez egy teljesen idegen terület, mivel az események és az emberi viselkedés logikus elemzéséhez van hozzászokva.
Itt van az első olyan választóvonal, ahol sokaknak elege lesz, mivel a szokásos gondolkodással nem kontrollálható dolgok kicsaphatják a biztosítékot. Főleg ha olyan emlékek jönnek a felszínre a gyerekkorból, amelyeket legszívesebben kitörölnénk. Szóval, ha továbbra is egyedül szeretnénk menni az úton, akkor elég sok bátorságra és tudatosságra van szükség.
A tudatosságot úgy hozhatjuk elő leginkább, ha megpróbálunk távolságot tartani az éppen feljött témától és annak érzelemtartalmától. Minél kényesebb a téma, ez annál nehezebb, de megpróbálhatunk egy külső nézőpontot felvenni, mintha saját magunkat figyelnénk.
Ezt a nézőpontot szokták alkalmazni a haladóbb meditációs módszerekben is. Kívülről ránézni a gondolataidra, érzéseidre, nem elfojtani őket és nem azonosulni velük. A kettő között maradni, ameddig csak kell.
Én ezt úgy sajátítottam el, hogy megfigyeltem egy gyakran ismételt reakciómat és feltettem a kérdést: Miért ez a reakció? Természetesen rögtön jött rá egy magyarázat a racionális szintről, de aztán tovább kérdeztem: Oké, de miért ez a magyarázat? Másodpercek alatt jött még egy magyarázat. Erre én: Oké, de miért ez a magyarázat magyarázata? És ez a folyamat így haladt, míg nem maradt több logikus alátámasztás. Az elmém kiakadt.
Ennek köszönhetően egy nyitottabb állapotba kerültem és képes voltam kívülről megfigyelni a problémát, az ismétlődő reakciót és még a racionális válaszaimat is. Ideglenesen beléptem a megfigyelő pozíciójába és rendszerint ebben az állapotban jött is olyan meglátás, ami nagyot fordított rajtam.
A meglátás nem azért jött, mert kitaláltam valami újat és nem azért, mert valahonnan súgtak. A terápiás tapasztalatom alapján tudom, hogy semmi sem gyógyít úgy, mint a figyelem. Ha valaki végre azt tapasztalja nálam, hogy figyelembe van véve és tekintetbe veszem a problémáját, már ettől megszületnek a megkönnyebbülések.
Ugyanígy működik ez saját magunkkal. Ha képesek vagyunk tekintetbe venni a problémánkat, a reakciónkat és a magyarázatainkat, akkor maga az egész halmaz elkezd feloldódni.
Tehát nem rafkósabbak, vagy okosabbak leszünk. Nem egy istenség vagy valamilyen felsőbb erő húz ki minket a csávából. Mi magunk lépünk ki ideiglenesen a szűk egó-kosztümből és a szabadabb létezésből adjuk a figyelmünket az egónk nagyon is releváns problémáinak.
Végre nem nézzük hülyének magunkat, nem próbáljuk elbagatellizálni vagy elhumoroskodni a problémát. Végre nem fojtjuk el vagy nem teszünk rá olyan badarságokat, hogy az csak az egóm problémája (mondja ezt az egó 🙂 ).
El van ismerve, tekintetbe van véve.
Sokszor csak ennyi kell.
Ezt az állapotot bárki, önerejéből el tudja érni.
Van olyan, hogy egyes minták nagyon ragaszkodóak és a legintenzívebb önreflexióra sem változnak meg. Nem elég a megfigyelő állapot, sőt lehet, hogy ez létre sem hozható, olyan kemény a csomag tartalma.
Itt van az a pont ahonnan már az önálló önismeret nem működik tovább.
Számomra is kiderült, hogy nem tudom minden gondomat egyedül megoldani. Vannak ugyanis olyan blokkjaim, amelyek túl fájdalmasak vagy szégyennel erősen telítettek ahhoz, hogy akár csak a felszínüket is megkarcoljam.
A következő lépcsőfok a terapeuta, segítő felkutatása.
Velük karöltve lehet feltárni és oldani azokat a tudatalatti sémákat, amelyekre önállóan nem látunk rá. Ezekről a sémákról dióhéjban annyi fontos, hogy minden olyan tényező, amelyet a család, a tanárok, a szociális környezet értéknek tartott a felnevelkedésünk folyamán, az anno belénk ivódott.
Amiért megdicsértek minket, abból lettek a kedvelt sémák, amiért leszidtak, abból a kerülendők. Akármennyire is figyeljük, vagy kérdezgetjük magunkat, képtelenség önszántunkból megváltoztatni egy olyan sémát, amire 20-30-40 évig épült az életünk. Ezért van az, hogy visszaesünk egy függőségbe, megszegjük az újévi fogalmakat, vagy képtelenek vagyunk betartani egy diétát.
Innen már egyéni terheltség függvénye, hogy ki mikor nyomja meg a szünet gombot. Ugyanis a tudattalanba és a sémákba való betekintéssel már nem lehet leállítani azt a mély átalakító folyamatot, ami elindult.
Szünetelni természetesen lehet, akár éveket is, de előbb-utóbb becsönget a következő nagy csomag, amire szintén nem lesz elegendő a megfigyelés.
Nincs ebből semmi probléma, ilyenkor ott lehet felvenni a segítővel a fonalat, ahol a múltkor abbahagytátok és lehet ismét egy nagyobb eredményig dolgozni.
Összefoglalva tehát szerintem ezeken a lépcsőfokokon megyünk keresztül, ahogy az önismeretbe belecsöppenve magunk szeretnénk megoldani a problémákat:
- Google, cikkek, könyvek, videók, előadások. Ez még az informálódás időszaka. Garmadányi ingyenes tananyag áll rendelkezésre a Youtube-on, ha valaki tud angolul.
- Elkezdjük személyesebbé tenni az írásokban, videókban lévő általános tudást, önmagunkat sokkal komolyabban megfigyeljük. Ezt általában ki szoktuk egészíteni relaxáló zenékkel, relaxációs gyakorlatokkal vagy légzőgyakorlatokkal.
- A harmadik fokon már nem elég az, hogy figyeljük magunkat, leírjuk a történéseket, majd ismétlődéseket keresünk, hanem bele is kell nyúlni a dolgok mélyébe. Rendszerint itt jön be a képbe a mindfulness, a meditáció vagy a befelé figyelő gyakorlatok bármelyike.
- A következő lépcsőfok előtt jövünk rá arra, hogy van, amit egyedül nem tudunk megoldani és jöhet a terapeuta, a segítő vagy a megfelelő önismereti kör, esetleg tanfolyam felkutatása.
Jó gyakorlást kívánok!
Ha szeretnél belekezdeni a belsőd elrendezésébe, akkor jelentkezz be egy asztrológiai elemzésre, ahol feltárjuk azokat a pontokat, amelyeken érdemes dolgozni.
Vagy ha már tudod, min szeretnél változtatni, akkor rögtön belekezdhetünk a belső munkába. Itt megnézheted a csomagokat és az árlistát.
Fejléc kép forrása: www.pexels.com