Helyezzük összefüggésbe a helyzetünket
Egy ideje azt látjuk, hogy a világ mintha káoszba fordulna.
Gazdasági krízis, migrációs krízis, energiaválság, világjárvány, háborús helyzet.
Nincs olyan nap, hogy a híradók ne beszélnének éppen valamilyen zajló krízisről és maga a krízis szó is olyan megszokottá vált, mint egy reggeli kávé.
Szóval joggal hihetjük azt, hogy egy hatalmas, baljós árnyék felé tartunk össznépileg.
De mi van akkor, ha mindennek van értelme?
Ehhez mindképp fel kell venni egy távlati szempontot, hiszen annak miért lenne értelme, hogy krízisből krízisbe zuhanunk.
Szeretek utána menni a dolgoknak, szeretem összefüggésében látni a folyamatokat és a mélyére ásni annak, hogy miként jutottunk oda, ahol éppen vagyunk.
Nekem rengeteget segített az integrál szemlélet a világ megértésében. Nem állítom, hogy tökéletesen tisztában lennék mindennel, maga az integrál sem állítja, hogy mindentudó lenne, de jelenleg ez a legátfogóbb és legkorrektebb modell a folyamataink értelmezésére.
Az integrálnak több alap pillére is van, amelyek közül az egyik legfontosabb az, hogy az emberiség kollektíven pontosan ugyanúgy fejlődik, mint az egyén.
Ezzel átfogóan foglalkoztam ebben a videóban:
De nézzük meg röviden újra.
1.
Az egyéni fejlődésünk legkorábbi szakasza a megszületésünk környéke, körülbelül a 0 és 1 éves kor közötti időszak. Ezt a hozzávetőlegesen egy évet a teljes kiszolgáltatottság, a fizikai túlélésre való kizárólagos koncentráció jellemzi.
Az integrál ezt a szakaszt hozza párhuzamba az ősemberrel, aki még értelmi képességek, kifinomult kommunikáció, szervezés és összedolgozás híján szinte csak arra tudott koncentrálni, hogy túléljen a vadonban.
2.
Az egyéni fejlődésben a következő szakaszunk az 1 és 3 éves kor közötti időszak, amikor szimbiózisban vagyunk anyukánkkal és a gondolkodásunkat úgynevezett mágikusság jellemzi. Azt hisszük, hogy a tárgyak élnek, bánthatnak, megehetnek minket. Láthatatlan erőknek vagyunk kitéve és mindenképp társulnunk kell a védelmező anyához.
Ezt a szakaszt kollektíven a kb. 70 ezer éve indult kognitív forradalom időszakával szokták párhuzamba hozni. Eget rengető lépés történt az elménk fejlődésében, ugyanis innentől kezdve jöttek létre az első szerveződések, melyeket törzseknek hívunk. A gondolkodásunkat áthatotta egyfajta mágikus jelleg, amely főleg abból állt, hogy a természet jelenségeit megszemélyesítettük. Próbáltunk velük alkudozni, próbáltuk őket engesztelni, áldozatot bemutatni nekik, hogy ezáltal elnyerjük természet anyánk kegyét és megvédjen minket.
3.
Az egyéni fejlődésben a következő szakaszunk a 3 és 6 éves kor közötti időszak. Szülőként erre garantáltan mindenki emlékszik, ugyanis általánosságban ilyenkor indul be a kicsikben a dac, a vagdalózás, az agresszió. Ilyenkor mutatjuk meg a világnak, hogy mi bizony már valakik vagyunk, velünk már számolni kell. A pszichológiában ezt a szakaszt szokták az egó megszilárdulásával jellemezni. Kb. 6 éves korra mindenki egy elég szilárd karakterrel rendelkezik, amelyet onnantól kezdve már csak a krízisek és a terápia tudja megváltoztatni.
Az integrál szerint az a kollektív szakasz köthető ide, ami mintegy 12 ezer éve indult el és mezőgazdasági forradalomként tartják számon. A korábbi szakaszban erős természettisztelet és természettől való félelem eltűnőben van, a helyét az egyéni térnyerés veszi át. Az ember lekeríti a földjét, elzárja az állatait, és amit nem tud megszelídíteni, azt kiirtja. Vad, határtalan önérvényesítés jellemzi ezt a korszakot.
4.
Az egyéni fejlődésben a következő szakasz a 6 és 12 éves kor közötti időszak, amit iskoláskornak is hívhatunk. Ebben a szakaszban válik alkalmassá az elménk arra, hogy szabályokat és szerepeket sajátítson el. Például matematikai vagy nyelvi szabályokat alkalmazzunk, emellett pedig megtanuljuk, hogyan lehetünk jó diákok, hogyan kell viselkedni a társadalomban, mit kell teljesítenünk ahhoz, hogy szebb jövő elé nézzünk.
Kollektív szakaszként ide köthető a körülbelül 5000 éve elkezdődött időszak, a pénz forradalma. Az elménk, a mezőgazdaság és az eszközök fejlődése lehetővé tette, hogy megjelenjen a pénz, a könyvelés, az adózás, a bürokrácia, a törvények és, ami mindezt szabályozza, az állam. Ez a birodalmak időszaka, amelyekben rétegződötten helyezkednek el a társadalmi csoportok és ezen rétegek közt nehézkes az átjárás.
5.
Az egyéni fejlődésben a 12 és 20 év közötti szakasz következik, amely leginkább a racionális képességeink csiszolásáról és az egyéniségünk előhozásáról szól. Ez a fiatal felnőttkor, amit igen jelentősen átsző a tinédzser korszakkal berobbant szélsőséges szexuális energia. Magasról teszünk a szülőkre, a szabályokra, a korábban felvett szerepekre és saját szeletet akarunk kihasítani a nagy tortából.
Az integrál szemléletben ide csatoljuk a körülbelül i.sz. 1700-tól indult felvilágosodás korszakát, amelyet erősen jellemez a tudományosság, a természet leuralására tett kísérletek, az erős férfielvűség, rengeteg forradalom és technológiai újítás. Ebben a korszakban kérdőjelezzük meg először kollektíven a vallásokat, és próbáljuk meg leváltani őket tudományos magyarázatokkal. A birodalmak korszaka leáldozik, a királyságok sorra megdőlnek, helyüket pedig átveszik a kapitalizmus és kommunizmus rendszerei.
6.
A következő egyéni fejlődési szakaszunk a 20 éves kor utáni időszak, ami nem feltétlenül érkezik el mindenki számára. Ez lenne az a korszakunk, amikor a fiatal felnőttkor versenygőzét kifújjuk, megállapodunk, családot alapítunk, elmélyítjük a meglévő kapcsolatainkat, kinyitjuk a szívünket társadalmi problémák felé. Ez lenne a felnőtté válás időszaka, amikor a fej és a szív integráltan, összhangban működik egymással, de ennek eléréséhez már jelentős egyéni erőbedobás kell, ugyanis ide már nincs automatikus húzóerő.
A kollektív szinten ide kötjük az 1960-as évektől indult időszakot az egyenjogúsági mozgalmakkal, a szexuális szabadsággal, a pacifizmussal és a zöld mozgalmakkal. Elkezdjük felülbírálni a tudományos korszak eredményeit, legfőképp a sivár, tényszerű adatokon alapuló világképet, mely azt mondja, hogy az Univerzum egy véletlen műve. A hit elkezd visszatérni a világba, de már nem dogmatikus vallások formájában, hanem a spirituális elveken keresztül.
Ha alaposan megnézzük ezeket a korszakokat, akkor azt láthatjuk, hogy minden szakaszt egy tökéletesen kiegészítő korszak követett, akár a jin és jang energia egymással való táncában.
Az első kollektív korszakban értelem és szervezettség híján addig harcoltunk volna egymással és a természettel, míg ki nem pusztulunk. De a második korszakban az egyéni primitív harciasságot felváltotta az együttműködés és a természettel való egyezkedés.
A második korszak törzsi berendezkedése nem engedte meg az egyéniség térnyerését, ezért azt leváltotta egy újabb, sokkal vadabb társadalmi berendezkedés.
Ez a vad, letaroló, mindent levadászó és kizsákmányoló rendszer kereteket kapott azáltal, hogy megjelentek a birodalmak, az államok, amelyek adót és szabályokat követeltek meg az alattvalóktól és polgároktól.
Majd a birodalmi berendezkedés alatt létrejött pénzhatalmak, pénzemberek, kereskedők számára nagyon szűkössé vált az rengeteg szabály és adó, úgyhogy lassan az összes királyi rendszer összeomlott és a helyét átvette a szabad piac, a kapitalizmus és a kommunizmus.
A szabadrablásos versenynek már mindannyian látjuk a hátrányait. Már egyértelműen veszélybe került az emberiség túlélése, amennyiben nem változtatunk az életmódunkon, a féktelen fogyasztáson. Erre jön most szabályozóként a következő nagyon jelentős korszak a Föld történetében, amelyet még nem tudni milyen névvel fogunk illetni, de azt biztosra veszem, hogy sokkal szabályozottabb lesz, mint amit eddig tapasztaltunk.
Az első korszak féktelen agresszióját leszabályozta a második korszak szervezettsége és a félelem a természet erőitől.
A harmadik korszak vad önérvényesítését leszabályozta a negyedik korszak birodalmi, állami szabályozottsága és a félelem a hatalom végrehajtó erejétől.
Most, az ötödik korszak szabadrablásos fogyasztásmániáját valószínűleg az erőltetett egyenjogúság politikája és a digitális világba való átvándorlás fogja leszabályozni és egyfajta zöld forradalmon keresztül megpróbáljuk megmenteni magunkat.
Ez valószínűleg azzal fog járni ismét – ahogy az előző önérvényesítő korok hanyatlásával is láthattuk -, hogy csorbul az egyéni szabadság.
Mi a jelentősége mindennek a jelenlegi időszakunkat tekintve?
Láthatjuk, hogy egy ideje krízisről krízisre élünk. Legfőképp ha az utóbbi három évünkre tekintünk.
És azt is láthatjuk fentebb a korszakok átvilágításából, hogy minden önérvényesítő időszakot egy kollektíven leszabályozott, félelemmel irányított rendszer követ.
Az első korszak után a természet erőitől való félelem, a harmadik korszak után a birodalom uralkodójától és végrehajtó erőitől való félelem volt tényező.
Jelenleg, az ötödik korszak végén járva, az emberiség megszűnésétől való félelem lesz a következő időszak motorja nagy valószínűséggel.
Ha ilyen szempontból visszatekintünk az utóbbi évekre, félelemből volt bőven. Víruspánik, mutánsokkal riogatás, maszk kényszer, most pedig az atomháborútól, a harmadik világháborútól való félelem.
Én nem akarok olyat állítani, hogy mindezt valaki, vagy valakik megrendezik. Nem hiszem, hogy emberi elméknek lenne ekkora hatalma vagy szervezettsége.
Inkább annak a híve vagyok, hogy a korszellem hívására válaszolva, világszerte beindultak olyan folyamatok, amelyek garantáltan hatnak ránk.
Mi mással lehetne az emberiséget össznépileg befolyásolni, mint a lét megszűnésétől való félelemmel?
Ez a korszellem nem egy gonosz erő. Szerintem teljesen normális, hogy egy többségében tudattalan automatizmusok alapján működő emberiség, amely kényelemben él, vagy arra vágyakozik egyszerűen nem befolyásolható másképpen, mint ilyen drasztikus elemekkel.
Tény és való, hogy a belső fejlődésünk rengeteget változott az utóbbi évtizedekben. Az 1960-as évektől kezdve nyugaton és keleten egyaránt elterjedt a pszichológia és megannyi segítő módszer. Emberek tömegei kezdték meg feltárni a tudattalanjukat és gyógyítani a belső sebeiket.
Meg vagyok győződve arról, hogy ennek mindenképpen van hatása és lesz is eme korszakváltás során. De nem mehetünk el amellett, hogy az emberek túlnyomó többsége ezt a belső munkát nem végzi.
Az a helyzet, hogy az életünk minden pillanatában teremtünk. Vagy tudatosan, vagy a tudattalan mechanizmusaink alapján.
Ha ezt kiterjesztjük emberiség szintre, akkor ki lehet mondani: ez egy kollektív teremtés, amiben vagyunk.
Az emberiség a mi közös alkotásunk.
Ez az alkotás, úgy tűnik, nincs olyan szinten, hogy elkerüljünk egy újabb korszakváltást, amelyben a szabályozottságnak nagyon erős szerepe lesz. Úgy tűnik, hogy az utóbbi évszázadok féktelenségét most el kell kezdenünk kiigazítani.
A leszabályozottságban mindenki részt fog venni, de nem hiszem, hogy ugyanolyan jelleggel.
Ahogy kint, úgy bent – tartja a mondás.
Természetesen ehhez hozzá kell tenni, hogy egy kollektív teremtésben vagyunk, tehát nem úszhatjuk meg azt, amit közösen hozunk létre, azonban nem vagyunk arra kötelezve, hogy azonosan éljük meg a történéseket.
Az a meggyőződésem, hogy a jelenleg zajló korszakváltásban valószínűleg lesz egy nagyhatalmi átrendeződés és egy globális nézőpontváltás.
Ebben az átrendeződésben nem lehet semleges oldalt választani vagy egyszerre több oldalra játszani. Ha megnézzük a híreket, még Svájc is, a legendás semlegességéről híres ország is oldalt választott a jelenlegi konfliktusban. Számomra ez szimbolikusan azt jelenti, hogy egyetlen ember sem fog tudni kimaradni abból, ami történni fog.
A belső munka, a terápiázottság, az egyéni tudattalan rendezettsége pedig meg fogja határozni minden egyes ember számára azt, hogy hogyan válaszol a történésekre.
Félelem továbbra is lesz, sőt még nőni fog.
Lesz riadalom azzal kapcsolatban, hogy választhatunk az orosz/kínai típusú tekintélyelvű diktatúra, vagy a nyugati digitális diktatúra közül. Nem tudni persze, hogy mindebből mi és hogyan fog begyűrűzni Magyarországra, és gondolom a legtöbben, akik ezt a cikket olvassák, nem is tudnak meghatározóan beleszólni a világpolitikába.
De ahhoz, hogy a fenti két megoldáson kívül még legyen harmadik vagy negyedik is, időnként próbáljunk meg kitekinteni. Magamat is arra edzem és a kedves olvasót is arra hívom meg, hogy tágítsuk a nézőpontunkat.
A krízistől, a félelemtől függetlenül azt javaslom, hogy senki se hagyjon fel a belső munkával, az egyéni gyakorlataival, a meditációval, a jógával vagy bármivel, amit annak érdekében tesz, hogy a tudata, tudattalanja rendezettebb legyen.
Az eddigi és elkövetkező energiabefektetés meghatározó lesz abban, hogy ki hogyan válaszol a korszellem hívására.
Biztos vagyok benne, hogy minden korszakváltás alkalmával az adott időszak emberei többségében azt hitték, hogy vége a világnak.
De valójában az ő világuknak volt vége.
Majd jött a következő.
