Miért olyan komplikált a Skorpió jegy?
Nos, mondhatnánk, hogy mi emberek komplikáljuk túl a dolgokat és ahogy a tudomány egyre specializáltabb, széttöredezettebb területeket kutat, úgy az asztrológia is elindult egy ilyen úton. Mondhatnánk, hogy a tízezerféle asztrológiai felfogás közül már azt sem tudjuk, hogy mit tartsunk igaznak.
De ha ki is választanánk egy felfogást a sok közül, legyen az egy babonás jellegű, vagy egy újszerű verzió, még csak addig jutottunk, mintha elolvastunk volna egy vallási szöveget.
Nőtt az ismeretünk, de nem változott az önismeretünk.
Az önismeret a tapasztalatokból jön, a tapasztalat pedig a külső vagy belső cselekvésből.
A külső cselekvést nem kell magyarázni. Például beszélgetsz valakivel és leszűröd belőle a tanulságokat, a másik viselkedésében felfedezed saját magad és a benne gyűlölt tulajdonságokban megláthatod a saját árnyékos oldaladat.
A belső cselekvés már egy kicsit trükkösebb, mivel ez önmagaddal, vagy önmagad egyes részeivel folyik. Belső diskurzust, belső gyakorlatot végzel, kontemplálsz egy témán, koncentrációt gyakorolsz, ráhangolódsz egy archetípusra, energiára, vagy képre és ami előjön, azt megpróbálod a tudatoddal felfogni és a helyére tenni.
Mindegy melyik verziót műveled, nőni fog az önismereted.
De mi van akkor, ha a Skorpió havában, vagy egy Skorpió energia uralta időszak alatt cselekszünk és nehezen kezelhető szélsőségeket tapasztalunk? Sőt mi van akkor, ha már eleve a Skorpió energia erős befolyása alatt születtünk és az egész életet végigkíséri ez a jegy?
Természetesen ilyenkor fogódzókat keresünk. Magyarázatokat arra, hogy miért olyan szélsőségesek az események, miért van bennünk annyi tépelődés, miért vetül bele mindenbe az elmúlás, a halál és miért félünk titkon attól, hogy ránk húzzák a vizes lepedőt.
Ilyen írásokat találhatunk az interneten, ha rákeresünk erre a jegyre:
A Skorpió energiában dúskáló ember szélsőséges, szenvedélyes, erős belső tépelődések közepette éli életét. Bár a felszínen alig látszik valami ebből, de nagyon mélyen át tudja érezni a folyamatokat és az ezzel kapcsolatos leterheltség hajtja őt folyamatosan afelé, hogy megértse a mélyebb okokat. Ha éppen nincs krízis körülötte, akkor kreál magának egyet, mert nem tud enélkül létezni. A környezetét állandóan nagyítóval vizsgálja, ami kellemetlen, durva emberré teszi. Nem riad vissza a kíméletlen beszólásoktól, mivel eleve az élet árnyékos oldalával van erősebb kapcsolata.
Van, aki ezt olvasva a kardjába dől; van, akit erős félelem kap el és van, aki feljogosítást érez arra, hogy a benne élő szélsőségességet nyugodtan élje meg, hiszen ez ő maga.
Valamint van, aki úgy érzi, hogy valami sántít ezzel a leírással és ő jár a legközelebb a valósághoz.
Ha nem tesszük bele a fogódzók keresésébe azt, hogy a létünk folyamatszerű és a fejlődés halad előre, akkor nagyon könnyen meg tudunk rekedni a hasonló típusleírásoknál.
A típusleírások ugyanis csak egy dimenzióban működnek, de ahhoz, hogy fejlődés legyen, kéne egy másik, egy függőleges dimenzió is.
A fenti kép egy összesítése a fejlődésmodelleknek, amelyeket az integrál szemlélet használ.
Ezen a tengelyen mozgunk felfelé és lefelé élethelyzettől, terheltségtől függően. És ha mindebbe bele szeretnénk tenni a típusunkat, akkor nagyon egyszerűen csak azt kell elképzelni, mintha minden egyes szint egy kártyaleolvasó lenne. A kártya maga a típusod és amilyen tudatszinten éled éppen az életedet, a kártyád abba a leolvasóba van betéve.
Tehát ha Oroszlán, Skorpió, vagy Vízöntő vagy bármilyen más dominanciával éled az életed, akkor tudd, hogy nem számítasz egyen terméknek, hiszen a 9 szint mindegyikét bejárhatod akár egy élet alatt.
Kilencféleképpen tudod megélni az Oroszlánt, Skorpiót, Vízöntőt és minden más jegy energiáját.
Természetesen ez még tovább árnyalódik, hiszen senkinek sem egy energia dominálja a születési horoszkópját.
Ha fejlődésben és folyamatokban gondolkodunk, akkor először is fel kéne térképezni a tájat, mint, amikor egy kirándulást szervezel. Lesz egy kiinduló hely, ahol összegyűltök, lesz egy útvonal és lesz egy végcél.
A fejlődés kiinduló pontja a születés, amit az asztrológia a születési horoszkóppal ábrázol.
A fejlődés végcélja az Egységgel, Istennel, Brahmannal való egyesülés.
A fejlődés folyamata pedig az az út, amit e két pont között végigjárunk.
És mi van akkor, ha a kiindulópont a Skorpió jegybe esik? Akkor az egész élet komplikált lesz? Akkor soha nem lesz egy perc nyugtunk sem? Akkor állandóan sötét gondolataink lesznek? Akkor ördögiek leszünk, vagy kibírhatatlan hárpiák?
Azok a félelmek, amelyek ezekből a kérdésekből áradnak jórészt babonákra épülnek. A babonák pedig beszűkült tudatállapotok vagy rég elfeledett szokások eredményei.
Itt egy példa hogyan alakul ki a babona:
Egy kislány nézte, ahogy anyukája halat készített vacsorára. Levágta a hal fejét és farkát, majd a serpenyőbe tette. A kislány megkérdezte tőle, hogy miért vágta le a hal fejét és a farkát. Anyukája azt mondta: „Mert szerencsét hoz, így tanultam a nagyitól.”. A kislány nem volt megelégedve a válasszal és elment a nagymamájához, hogy feltegye neki a kérdést. A nagyi is gondolkodott egy keveset, majd azt válaszolta: „Nem tudom. Az én édesanyám mindig így csinálta és gondoltuk azért, mert szerencsét hoz.”. A kislány és a nagyi együtt elmentek a dédnagymamához, hogy kiderítsék a választ. A dédi ezt felelte: „Azért vágtuk le a hal fejét és farkát, mert a nagymamámtól örökölt serpenyőben nem fért volna el az egész hal.”.
🙂
Szóval itt egy jegy, amihez a halált, a szenvedélyt, a szexualitást, a transzformációs élményeket, az árnyékot, a mély spirituális élményeket szokták kötni. Tehát csupa-csupa témát, amit nehezen értünk.
Nem csoda, hogy a Skorpió jegy az, amit a legtöbb babona sző át és nincs könnyű dolga annak, aki ezzel a jeggyel próbál barátkozni.
Engem születéstől kezdve nagyon erősen áthat ez az energia és lefutottam vele már jópár kört. Először alig ismertem, majd minél mélyebben fel akartam fedezni, aztán megijedtem tőle, paranoiás lettem, démonizáltam, belementem a destruktív végletébe, átéltem nagyon mély spirituális élményeket, élesen kritikussá váltam, és az életemnek kialakult egy szinusz-hullámszerű mozgása. Vannak időszakok, amikor valamit 1000%-al csinálok, beleadok apait-anyait, majd jön a hullám leszálló ága, amikor szinte totálisan leállok.
A Skorpióban ez a dinamika alap és megváltoztathatatlan.
De a megélése módosítható.
Engem nem egyszer elkapott a lefelé tartó hullám, és azt hittem, hogy valamit elrontottam, hogy már nem vagyok képes tovább csinálni a dolgokat és bennem van a hiba. Azonban eltelt néhány ilyen szakasz és sorra jöttek azok a tapasztalatok, amelyek rendre azt mutatták, hogy nincs olyan lefelé tartó hullám, ami ne fordulna át felfelé tartóba.
A hullám csak akkor nem fordul át felfelé, ha a Skorpió dinamika úgy összességében el lett fojtva, ami bár baromi nehéz, de képesek vagyunk rá. Tegyük fel, elegünk van már a sok befelé fordulásból, mély megélésből, fanatizmusból, esetleg az önmarcangolásból, belső pokolból, szurkálódásból és most már csak az élet jó oldalát szeretnénk megélni. Teljesen normális késztetés.
Képesek vagyunk arra, hogy megvonjuk a jogot egy részünktől arra, hogy beleszóljon az életünkbe. Ezt az elfojtást megerősítve ösztönösen körbevesszük magunkat emberekkel, vagy állandóan elfoglaljuk magunkat, sorozatot sorozat után nézünk, játékról játékra, férfiról férfira, nőről nőre éljük az életünket, munkamániássá válunk vagy valamilyen egyéb függőség veszi el az eszünket. A lényeg, hogy ne kelljen többé foglalkozni a belső világ mélységeivel, mert túl ijesztő, túl fájdalmas, túl kirekesztő.
Ezzel bár látszólag győzelmet arattunk és valóban elindulhat egy kiegyensúlyozódás, de mivel lehasítottuk egy részünket, ezért garantált a lassú leromlás.
Hogy miért?
Mert rengeteg energiát kell fordítani arra, hogy a lehasított rész lenn is maradjon és ebből a felszínen azt érzékeljük, hogy állandóan fáradtak vagyunk, nem tudunk koncentrálni, jobb ha megmondják nekünk mit csináljunk, minthogy mi magunk találjunk ki valamit, vagy épp a depresszió kerülget minket.
Az energia előbb-utóbb elfogy.
És akkor újra találkozunk a lehasított résszel. Ekkor beindul a kapálózás. Még több figyelemelvonó tevékenységgel, még szélsőségesebb élményekkel. Nem vesszük észre, de ezzel pont arra játszunk, hogy még hamarabb fogy ki minden tartalékunk és a végén újra szembesülünk a részünkkel.
Ez a megadás vagy a vereség pillanata.
Megélés kérdése, hogy melyiket választjuk.
Vereség akkor lesz belőle, ha személyes kudarcnak tekintjük, hogy nem voltunk képesek csak az élet pozitív oldalára koncentrálni. Tehát, ha bevettük azt a fals ígéretet, miszerint a fejlődés egyenlő lenne a sérthetetlenség, a mindentudás és a hatalom erősödésével.
Megadás pedig akkor lesz belőle, ha hajlandóak vagyunk egy kicsit meghalni. Ugyanis ekkor végre leérünk a hullám aljára, ami szinte automatikusan át fog fordulni felfelé tartó irányba.
Az élet dualitásának szélsőséges demonstrátora a Skorpió energia.
Nincs olyan, hogy valami kizárólagosan jó vagy rossz. Mindig, mindenben ott van mindkettő.
Nincs olyan, hogy csak a jó és kellemes oldalt éljük, mert utána jön egy kellemetlenebb, megpróbálóbb szakasz, ami után ismét egy jobb következik.
Tanúsíthatom, hogy a Skorpió energia lehet szélsőséges, félelmetes, mélyre húzó, de ha folyamatos fejlődésben gondolkozol, és teszel is ezért, akkor egyre magasabb szinten kell, hogy megéld.
Ha megengeded magadnak, hogy a lefelé tartó hullámok is helyet kapjanak az életedben, akkor nem lesz baj.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi a fenéért engednéd, hogy még ennél is rosszabb legyen a helyzeted? Hát hülye vagyok én, hogy ilyeneket javaslok neked? 🙂
Nos, az a helyzet, hogy 99 százalékunk vegetál a szürke szenvedésben és őszinteség nélkül, másokat, a döntéshozókat, a korszellemet vagy a bolygóállásokat hibáztatva éli a frusztrált életét. Ebben nincs megengedve a lefelé tartó hullám átfordulása. Nincs mélypont, nincs átfordulás és így nincs felfelé tartó hullám sem.
Egy mélypontot el kell bírni és ha ehhez az embernek nincs ereje, természetes, hogy megretten. Ezért vannak az olyan segítők, mint én. Már megjártam a saját poklomat egy párszor és még biztosan lesz egy pár alkalom. Segítség nélkül nekem sem ment volna és mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy tegye zsebre a büszkeségét és kérjen segítséget.
